Már az ősember is mérte az időt. Rovátkákat vésett egy fa törzsébe, amikor felkelt a nap. Azután rájött, hogy bizonyos számú véset után változik az időjárás, és a hőmérséklet. Ezek alapján elkészítette az e

lső, legkezdetlegesebb naptárat. Ezek nélkül nem is kezdhette volna el a földművelést, mert nem tudta mikor kell vetni, stb. De a naptárak megjelenésével meg tudta jósolni, mikor lesz jó idő, fagy, vagy akár rügyezés.

Ezek az ismeretek éppen elegek voltak az embereknek, hogy jók éljenek. Ám Julius Caesar Kr. 45-ben elrendelt egy naptárreformot. Azért, hogy a felgyülemlett naptári "késést" helyrehozzák, a 44. esztendőt meghosszabbította, illetve a helyreállt rend megőrzésére pontosította az addigi tökéletlen számítási módot. 365 naposra állította az addig 295 napos évet, és elrendelte, hogy négyévente egy napot be kell iktatni az eltérések miatt. Ennél akkoriban csak a maja naptárak voltak pontosabbak, de azok a hold mozgásából számították ki az időt.

Ezen csak XIII. Gergely pápa változtatott 1581-ben, mert a Julianus naptár 12 napos elszámozást okozott. Két fő változtatása volt. 

Egyrészt úgy döntött, hogy a tavaszi napéjegyenlőség időpontját - mely a Julián-naptár szerint számítva akkoriban március 10-én következett be - vissza kell helyezni március 21-re, ahogyan az a Níceai Zsinat idejében volt. Ezért úgy rendelkezett, hogy 1582. október 4. után azonnal október 15. következzék, ami azonban nem változtatja meg a hetek rendjét (tehát 4-e csütörtök, 15-e péntek volt). A másik intézkedéssel csökkentette a szökőnapok számát úgy, hogy a százas évekből csak 400-zal maradék nélkül oszthatóakban hagyta meg a szökőnapot (ezért 1700, 1800, 1900 nem volt szökőév, de 2000 igen). Ez a módosítás igazában azt eredményezi, hogy a négyévente a szökőnapokhoz toldott 44 perc 56 másodperces kiegészítések egy évszázad alatt 96 másodperc híján 18 órát tesznek ki. Az 

évszázad végén az utolsó négy évben keletkező nagyjából 23 és 1/4 órát nem tesszük össze szökőnappá, hanem ellentételezésként részben betudjuk az évszázad során összegyűlt 18 órát, míg 5 és 1/4 órát "átviszünk" a következő évszázadra. 400 év alatt ezekből nagyjából 21 óra többlet áll össze, ezért azt szökőnapként "elhasználjuk".  A Gergely-naptár szerinti átlagos év hossza 365,2425 nap, míg a tropikus év értéke 365,242198. Ennek az apró pontatlanságnak ellenére, még mindíg ezt a naptárat használjuk.

A cikk folytatása holnap következik.

A konklúzió az idővel, térrel, és tömeggel kapcsolatban az, hogy amennyiben jó az idő, nagy a tömeg a téren.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.