A mai nap alkalmából megkértem apát hogy tanítson meg nyakkendőt kötni. Megmutetta a fél-windsori csomót. Ez után úgy gondoltam hogy a nyakkendők megérnek egy bejegyzést.

Ez a furcsa öltözékkiegészítő díszítés bizony magyar találmány, s vagy jó 300 esztendős múltja van.

Richelieu bíboros 1635-ben 2000 magyar lovaskatonából megalkotta a könnyű francia lovasságot, s az új fegyvernemnek a Cavalerie Hongroise elnevezést adta. Ekkor ismerkedtek meg a franciák a magyar huszárság díszruhájával és ennek ősi elemével: a nyakravalóval. Csakhogy az utóbbit nem a magyarokról, hanem a horvátokról nevezték el. Tehát franciául "horvát" azt jelenti, croate. Ebből a croate szóból alakult ki a nyakkendő francia neve, a cravate, a német Kravatte, az angol kravat, az olasz cravatte és a spanyol corbata.

A téves névadásnak az volt az oka, hogy 1627 óta a császári hadsereg valamennyi magyar lovasát Wallenstein, a "hóhér Herceg", a magyarok esküdt ellenségének horvát karabélyosai közé osztották be, s ezentúl, a harmincéves háború végéig, a magyar huszárok mint horvátok szerepeltek az európai köztudatban, így lett Richelieu magyar huszárjainak nyakkendője horvát eredetű, azaz cravate.

Ennyit az eredetéről, na de hogyan kössük meg?

Sok féle megkötési fajta van: Windsor, Manhattan, Half-windsor (amit ismerek), Four-in-Hand, Bow-tie (azaz csokornyakkendő)

Windsor:

Half-windsor:

Manhattan:

 Four-in-hand

Egyenlőre ennyit a nyakkendőkről. Gyorsan én is kötök egyet, és megyek évnyitóra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.