A tegnapi irományomat több helyen átvariáltam, ezért, úgy döntöttem, helteszem az egész cikket. Talán egy kicsit száraz lehet így képek nélkül, de csak a baj van azzal, hogy hogyan illesszem be a webszerkesztőbe. Ezért a képek a végére kerültek. Ez a cikk egy hetes gyűjtőmunkámba telt, a központi könyvtárban, illetve az interneten. A felhasznált irodalmak lisájával nem untatlak, de ha valaki kéri, szívesen elérhetővé teszem. Külön köszönet Áronnak, és Dominak a keresésben való segítségért.

  Az Eszkimó vallás és mitológia

közé tartoznak, ezért a vallásuk is sokban hasonlít rá. Másfelől valószínűleg rokonságban álltak az ázsiai sarki népekkel, sőt a mongolokkal is .

Az eszkimók úgy gondolták hogy mindennek (egy kőnek, egy hegycsúcsnak, egy szélnek, egy égtájnak és egy érzésnek is, ugyanúgy mit az embernek) lelke van, ezt inuának - birtokosnak nevezték. A törzsi varázslókban -angekokokban- megvan a képesség, hogy meglássák a láthatatlan lelkeket. Ezen alapszik a varázslatuk nagy része.

formájában, a veszélyes alakjukban is megnyilvánulhatnak. Az emberek, állatok lelkét tarniknak hívták. A tarrak szó árnyat jelent, tehát lehetett valami összefüggés a lélek és az ember árnyéka között. A grönlandiak szerint viszont a lélek egy a kezüknél is apróbb élőlény. Más felfogás szerint az embernek két lelke van: az árnyéka, és a lehelete. Az angekokok ezeket külön-külön gyógyították, például ha a sámán rálehel a betegre, új lelket ad neki. Megint más nézetek szerint az embernek sok lelke van (a legnagyobb a gégében) minden testrészünkben, és ha elűzik a helyéről akkor az adott testrész megbetegszik. Sokszor megesik, hogy a lélek elhagyja helyét, legtöbbször élénk álmaink alatt cselekszi ezt. Elmegy vadászni, vagy csak más elfoglaltságot keres. Máskor viszont a lélek marad otthon és az ember megy vadászni – így magyarázzák a honvágyat.
Az eszkimók jelentős, és talán egyetlen, istene (a Nagy Szellemen kívül) a víz, és tengeri lények úrasszonya, Szedna. Ő is olyan, mint a többi indián isten, tehát máshol, máshogy hívják. Például Nyugat-Grönlandon Arnakuagasszaknak, Kelet-Grönlandon Imap-inuának, a kanadai eszkimók pedig Nuliajuknak hívják. Szedna a tengerek mélyén él és az állatokon uralkodik, majd időről időre átad belőlük az embereknek. Az inuitok úgy tartják hogy a bűneik mocsokként ragadnak az istennő hajába, aki ettől mérges lesz és távol tartja a tengeri állatokat, ezzel éhínségeket okoz a falvakban.

• Mythology – An illustrated encyclopedia; 1980 New York; Edited by: Richard Cavendish
• Monika és Udo Tworuschka: A vallások világa; Helikon: 2008
• Mitológiai Enciklopédia-Hoppál Mihály (szerkesztő); Gondolat: 1988
• Szimonidesz Lajos-A világ vallásai; Könyvértékesítő Vállalat: 1988
• A világ teremtése-amerikai mondák és legendák-Rozsnyai Katalin; Nótárius: 1991

Megkérek mindenkit, hogy akár elgépelést, akér stilisztikai hibát talál benne szóljon! Köszönöm!

 Minden nap használjuk, de mégsem tudjuk, hogyan működik? Ennek vége!

Ahhoz hogy megértsük a digitális fényképező működését, először a hagyomlányosat kell megismernünk. 

Alapelveiben szinte minden fényképezogép egyforma: egy teljesen zárt dobozba belehelyezzük a fényre érzékeny ezüsthalogén kristályokat tartalmazó filmet, a vele szemközti oldalon lévő lyukba pedig egy gyűjtőlencsét teszünk. 

Ez vetíti az előttünk lévő személy, tárgy vagy táj képét a fényérzékeny rétegre. 
A lencséhez még egy úgynevezett zár is tartozik, amely alapállásban elzárja a fény útját, hiszen e nélkül a filmet állandóan fény érné. Amikor megnyomjuk az exponáló gombot, ez a zár hosszabb-rövidebb, de általában csak a másodperc tört részéig tartó időre szabaddá teszi a fény útját, lehetővé téve a film megvilágítását. Minden egyéb ami ezen négy szerkezeti elemen kívül megtalálható egy fényképezőgépen, többségében a jobb kép elérésére, kisebb részben pedig a fotós kényelmére szolgál.

Itt egy tükörreflexes gép látható. Ezek a gépek azért jobbak mint a hagyományos gépek, mert ugyanazt a képet látod a "kukucs-lyuk"-ban, mit ami a filmre fog kerülni. Ha fényképet készítesz, a tükör (ahol a sárga nyíl elágazik) felcsapódik, szabadon hagyva az utat a fénynek.

- Jó! Jó! Tudjuk hogyan műkodik a filmmel rendelkező gép, de a digitálisoknál hogyan jut el a kép a lencsétől az LCD-képernyőig?

A digitális fényképezőgép

A digitális fényképezõgépek alapvetõ alkatrészei ugyanazok, mint a hagyományos kamerákéi, az egyetlen lényeges különbség, hogy a film helyén egy CCD vagy CMOS található. 
A legsûrûbben a CCD-t alkalmazzák (Charge Coupled Device = töltéscsatolt eszköz), míg ritkábban CMOS-ból (Complemetary Metal Oxide Semiconductor) építik fel a gépet. 
CMOS Mind a CMOS, mind a CCD esetén a fény érzékelése igen apró fényérzékeny alkatrészekkel, fotodiódákkal történik. 
Minél több fény jut a fotodiódára, annál nagyobb áram folyik át rajta, ezáltal nagyobb mértékben töltõdik a vele sorba kapcsolt miniatûr kondenzátor. 
A CMOS érzékelõkben minden képponthoz elhelyezhetõ az elektron-feszültég átalakító, ennek köszönhetõen sor- és oszlopcímzéssel rendelkezik, vagyis az érzékelõ minden egyes képpontja külön címezhetõ. 
Ennek felhasználásával kisebb felbontások esetén nagyobb sebességû sorozatfényképezésre lesz lehetõség. 
A CCD esetében az apró érzékelõk értékeit sorosan kell kiolvasni, így egy pixel megcímzésére nem igazán van lehetõség az érzékelõn belül. 
Az analóg - digitális átalakítót és az összes vezérlõáramkört külsõleg, az érzékelõn kívül kell elhelyezni. 
A soros kiolvasás azt jelenti, hogy csak a sor végén lehet érzékelni a képpontok töltését, ahhoz, hogy az egész sor értékét megkapjuk, az egyes töltéseket el kell juttatni a sor végére. 
Ennek megvalósítására a töltés-ugrást használják fel, mely azon alapul, hogy az ellentétes polaritású töltések vonzzák egymást. 
A CCD-k nagy elõnye az alapeseten nagyobb érzékenységben található. 
Hátrány viszont a jelentõs fogyasztás. 

A jelenlegi képérzékelõk csak a fény erejét képesek érzékelni, a színét nem. 
Ahhoz, hogy színes képet érzékeljünk, szükség van a színszûrõkre (Colour Filter Array - CFA). 
A színszûrõk csak egyféle hullámhosszú fényt engednek át, vagyis pl. a vörös színszûrõn csak a vörös fény jut keresztül, a többit a szûrõ elnyeli. 
A képérzékelõ felületére különbözõ színû szûrõt helyeznek, általában a három alapszínt használják a szûrõknél, vagyis a vörös, zöld és kék (R,G,B) színeket.A színszûrõt úgy helyezik fel az érzékelõre, hogy egy-egy pixel, ezáltal a zöld, vörös és kék színösszetevõk fényerejét érzékelje. 
A végsõ képben egy-egy pixel színét a szomszédosan elhelyezett pixelek által felfogott fény erõsségébõl számítják ki, a színszûrõk által átengedett színek figyelembevételével. 
A színszûrõk alkalmazása sajnos rossz hatással van a kép élességére, mivel a képen egy képpont tulajdonképpen az érzékelõ három képpontjának értékeibõl jön létre. 
Az élesség növelését a gép is elvégzi, általában az úgynevezett UnSharp maszk használatával. 
Ennek hatására a kontúroknál jelentõsen növekszik a kontraszt, ezáltal nagyobb élesség hatását kelti. 

Íme egy színszűrővel ellátott CCD-részlet.

És már ezt is tudjuk. Megint okosabbak lettük valamivel. (A letter-v blog olvasása tudományosan igazoltan bővíti az általános ismereteket és tágítja a világszemléletet! Egy újabb ok, hogy olvassuk.)

Már jó ideje dolgozk ezen a projekten, de még csak félig van kész. Remélem valamennyire felkelti az érdeklődést. Jöjjön hát a cikk!

Az Eszkimó vallás és mitológia

Az Eszkimók Amerika őslakói, tehát az indiánok közé tartoznak, ezért a vallásuk is sokban hasonlít rá. Másfelől valószínűleg rokonságban álltakaz ázsiai sarki népekkel, sőt a mongolokkal is .

Magukat inuit-nak, vagyis embernek vagy igazi embernek nevezték. Az eszkimó név indián eredetű és ez nyershús evőt jelent, ami természetesen nem volt igaz.

Indián vagy eszkimó? Mindkettő!

A képen egy négy tagú eszkimó család látható.

Az eszkimók úgy gondolták hogy mindennek (egy kőnek, egy hegycsúcsnak, egy szélnek, egy égtájnak és egy érzésnek is, ugyanúgy mit az embernek) lelke van, ezt inuának - birtokosnak nevezték. Ezek az inuák általában láthatatlanok, de szikra, vagy láng, esetleg aró, goromba arcú manó formájában - a veszélyes alakjukban is megnyilvánulhatnak. Az a törzsi varázslókban -angekokokban- megvan a képesség, hogy meglássák a láthatatlan lelkeket. Ezen alapszik a varázslatuk nagy része, az a képességük, hogy felismerik emberek betegségeités az általuk látott lelkeken keresztül kárt okzhatnak másoknak. 

Az emberek, állatok lelkét tarniknak hívták. A tarrak szó árnyat jelentett, tehát lehetett valami összefüggés a lélek és az ember árnyéka között. A grönlandiak szerint viszont a lélek egy a kezüknél is apróbb élőlény. Más felfogás szerint az embernek két lelke van: az árnyéka, és a lehelete. Azangekok ezeket külön-külön gyógyították, például ha a sámán rálehel a betegre, új lelket ad neki. Megint más nézetek szerint az embernek sok lelke van (a legnagyobb a gégében) minden testrészünkben, és ha elűzik a helyéről akkor az adott testrész megbetegszik.Sokszor megesik hogy a lélek elhagyja helyét legtöbbször élénk álmaink alatt cselekszi ezt. Elmegy vagászni, vagy csak más elfoglaltságot keres. Máskor viszont a lélek marad otthon és az ember megy vadászni – így magyarázzák a honvágyat.

Az eszkimók jelentős, és talán egyetlen, istene(a Nagy Szellemen kívül) a víz, és tengeri lények úrasszonya, Szedna. Ő is olyan, mint a többi indián isten, tehát máshol, máshogy hívják. Például Nyugat-Grönlandon Arnakuagasszak, Kelet-Grönlandon Imap-inua, a kanadai eszkimók pedig Nuliajuknak hívják. Szedna a tengerek mélyén él és az állatokon uralkodik, majd időről időre átad belőlük az embereknek. Az inuitok úgy tartják hogy a bűneik mocsokként ragadnak az istennő hajába, aki ettől mérges lesz és távol tartja a tengeri állatokat, ezzel éhínségeket okozott a falvakban.

Érdekesség, hogy az eszkimó mitológiában nincsen világteremtésről szóló történet. Ők úgy gondolták hogy a világ mindig volt és mindig lesz. Ezzel ellentétben a nő teremtéséről van mondájuk, és a többi valláshoz képest elég egyszerűen képzelik el. Nem szerepel benne hogy a Nagy Szellem miből, vagy, hogy hogyan teremtette az asszont. A történetben egy gyermek nagyon magányos, ezértmegkéri Manitou-t, hogy teremtsen neki asszonyt. Másnap, amikor a fiú felébred, az asszony már mellette van, és ételt ad neki. A mondát a közhelyként ismert, „Még most is élnek.” zárja le.

Egyenlőre ennyit, a többi holnap jön!