A cikk második fele, váratlan vírustámadás miatt késik, de nem marad el.

Köszönöm türelmed!

És még annyi hogy...

                   Hogy...

    Hapci!!!!

Az előző cikkben a napok, hónapok, évek számlálásáról volt szó, most jöjjenek az órák, percek, másodpercek, és minden ami kisebb.

Az első órák mérésére alkalmas eszköz a napóra volt. 

Nos, találtam egy napórás weblapot: http://www.napora.net/ innen akár rendelni is lehet és egyéni darabot készítenek. Érdemes belegondolni, milyen menő lenne egy ilyen a kertbe... Itt találtam egy rövid történeti összefoglalót és ezt meg is osztom:

A napórának az emberiség történetében betöltött rendkívül fontosszerepét azonban nem taglalhatjuk az idő fogalmának meghatározásanélkül. Az idő az összes alapmennyiség közül a legmegfoghatatlanabb,legelvontabb számunkra. Érzékelésére nincs külön szervünk, múlására,létezésére csupán közvetett hatások adnak számunkra utalásokat. Az időmérésének kérdése egyidős a csillagászattal. A napnak 12, illetve 24részre való felosztását minden ókori kultúrnép körébenmegtaláljuk. Az általuk készített első időmérők az egyenletesnek hittNap járását használták fel arra, hogy a nap kisebb elosztását mérjék. Anapóra kétségkívül az első időmérő eszközvolt. Az asszír, föníciai, egyiptomi népek körében különösen nagyjelentőséggel bírt, hiszen szubtrópikus éghajlatú hazájukból nézve azég az év legnagyobb részében felhőtlen volt. Elengedhetetlenül fontosazonban, hogy időmérő csillagászati eszköznek istekintsük, hiszen a Föld napi forgását és a Nap körüli éves keringésétis tükrözi egy adott helyen. Annak alátámasztására, hogy az emberiségtörténetének minden korszakában milyen fontossággal bírt, szolgáljonnéhány példa az alábbiakban:

Omar Khajjám perzsa költő és csillagász, a Rubáiyát szerzője 1080 táján napóra segítségével dolgozta ki az új iszlám naptárat.
A középkorban a napóra volt az egyetlen aránylag széles körbenelterjedt csillagászati műszer. 1686-ban Buda ostromakor az egyik rohamsorán egy holland katona elvesztettezsebnapóráját(!),amely az 1970-es évekbeli budavári feltárások során került elő.
A XIX.század közepéig napórával ellenőrizték a pontatlanabb mechanikus órákjárását.
A napóra minden kétséget kizáróan nem tud versenyezni a mai pontos mechanikus órákkal, azonban egynapóratulajdonosa számára sokkal örömtelibb, ha saját időmérő eszközeműködését figyelheti. Az emberiség történelmével elválaszthatatlanulösszeforrt, a világ bármely táján járva felfedezhetjük épületeken,utánozhatatlan karaktert, patinát kölcsönözve az őt viselő épületnek.Ugyanakkor önmagában is művészeti alkotásnaktekinthető,képzőművészeti, művészettörténeti szempontból is fontos műtárgy, amelysokszor az épület (gyakran műemlék) szerves részét képezi, osztozvaannak sorsában is.

Pár kevéssé jelentős lépcsőfokot kihagynék, és egyből a mechanikus órák működését szeretném felvázolni, a kedves olvasónak.

A mechanikus órák kezdetben rugóval felhúzhatóak voltak, amely egy fogaskereket forgatott meg, és ehhez kapcsolódott az óra többi része. Eleinte ezek az órák nagyon pontatlanok voltak, és sokszor fel kellet őket húzni, de egyre bonyolutabb szerkezeteket csatoltak az alaphoz, ezzel pontosítva az időmérőt. Az első gátszerkezeteket, és pontosabb leírást ezen az oldalon találtok: http://www.mvltrade.hu/history.htm

A következő találmány a kvarcóra volt, amely már elektromos áramot használt. A szerkezeten belül egy kvarckristályon vezetett át áramot amely egy bizonyos frekvencián rezeg, és az óra sok sok áttétellel ebből számolja ki az időt. Ezek az órák ma is divatosak, és nagyon szép kidolgozásúak.

A következő óra pedig az atomóra, amely nagyon minimális, millió évente 1-2 ezredmásodpercnyi eltérést mutat. A szakszöveg az atomóra működéséről:

A céziumot felhevítik, és egy légüres csőbe vezetik. Az atomok a csőben egymás mellett haladnak (tehát nem ütköznek egymással, mint az ammónia esetén). Az atomok a haladásuk során egy mágneses térhez érnek, amelynek iránya merőleges az atomok haladási irányával. Ez azt eredményezi, hogy az atomok közül csak egyféle energia-állapotú atomok haladnak tovább a csőben, a többieket a mágneses tér eltéríti. A továbbhaladó atomokat mikrohullámmal gerjesztik, melynek frekvenciája igen közel van a fent megadott értékhez. Ha a gerjesztő frekvencia megegyezik a cézium atom rezonanciafrekvenciájával, akkor nagy számú atom változtatja meg az energia-állapotát. Ezután az atomok egy másik mágneses mezővel találkoznak, mely eltéríti azokat az atomokat, amelyek nem változtatták meg az energia-állapotukat, a többieket viszont átengedi. Ezek után egy érzékelő szonda következik, amibe a cézium atomok beleütköznek. Az érzékelő szonda a beléje ütköző atomok számával arányos jelet ad ki magából. Ezt a jelet visszavezetik oda, ahol a gerjesztő frekvencia értéke beállítódik, mégpedig olyan módon, hogy minél nagyobb számú atom érkezzen az érzékelőbe. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a beállított frekvencia pontosan megegyezik az atomok saját rezonancia-frekvenciájával.

Érdekesség képpen írok még 1-2 nem mindennapi időmérőt:

Gyertyaóra: egyértelmű, be van skálázva, és annyi idő telt el amennyit éppen mutat. De ennek az órának van egy sokkal izgalmasabb változata  is, ami lényegében ugyanezen az elvan alapul, csak különféle illatviaszokból öntik, tehát a levegőbe szagolva meg tudod állapítani az időt 1-2 órás eltéréssel.

Vízóra: Olyan mint a homokóra, tehát az egyik edényből a másikba folyik a víz és ott a beosztáson mutatja az időt. Az ősi maja templomokban rejtett csapdák voltak, amelyeket vízórák ídőzítettek. Mielőtt a lent edénybe ért volna a víz, még munkát is végzett. A többit a fantáziára bízom.

Remélem megint tanulhattunk valamit. Még nem tudom holnap írok-e valamit, és hogy mit. Ezt még IDŐbe kerül kigondolni...

Már az ősember is mérte az időt. Rovátkákat vésett egy fa törzsébe, amikor felkelt a nap. Azután rájött, hogy bizonyos számú véset után változik az időjárás, és a hőmérséklet. Ezek alapján elkészítette az e

lső, legkezdetlegesebb naptárat. Ezek nélkül nem is kezdhette volna el a földművelést, mert nem tudta mikor kell vetni, stb. De a naptárak megjelenésével meg tudta jósolni, mikor lesz jó idő, fagy, vagy akár rügyezés.

Ezek az ismeretek éppen elegek voltak az embereknek, hogy jók éljenek. Ám Julius Caesar Kr. 45-ben elrendelt egy naptárreformot. Azért, hogy a felgyülemlett naptári "késést" helyrehozzák, a 44. esztendőt meghosszabbította, illetve a helyreállt rend megőrzésére pontosította az addigi tökéletlen számítási módot. 365 naposra állította az addig 295 napos évet, és elrendelte, hogy négyévente egy napot be kell iktatni az eltérések miatt. Ennél akkoriban csak a maja naptárak voltak pontosabbak, de azok a hold mozgásából számították ki az időt.

Ezen csak XIII. Gergely pápa változtatott 1581-ben, mert a Julianus naptár 12 napos elszámozást okozott. Két fő változtatása volt. 

Egyrészt úgy döntött, hogy a tavaszi napéjegyenlőség időpontját - mely a Julián-naptár szerint számítva akkoriban március 10-én következett be - vissza kell helyezni március 21-re, ahogyan az a Níceai Zsinat idejében volt. Ezért úgy rendelkezett, hogy 1582. október 4. után azonnal október 15. következzék, ami azonban nem változtatja meg a hetek rendjét (tehát 4-e csütörtök, 15-e péntek volt). A másik intézkedéssel csökkentette a szökőnapok számát úgy, hogy a százas évekből csak 400-zal maradék nélkül oszthatóakban hagyta meg a szökőnapot (ezért 1700, 1800, 1900 nem volt szökőév, de 2000 igen). Ez a módosítás igazában azt eredményezi, hogy a négyévente a szökőnapokhoz toldott 44 perc 56 másodperces kiegészítések egy évszázad alatt 96 másodperc híján 18 órát tesznek ki. Az 

évszázad végén az utolsó négy évben keletkező nagyjából 23 és 1/4 órát nem tesszük össze szökőnappá, hanem ellentételezésként részben betudjuk az évszázad során összegyűlt 18 órát, míg 5 és 1/4 órát "átviszünk" a következő évszázadra. 400 év alatt ezekből nagyjából 21 óra többlet áll össze, ezért azt szökőnapként "elhasználjuk".  A Gergely-naptár szerinti átlagos év hossza 365,2425 nap, míg a tropikus év értéke 365,242198. Ennek az apró pontatlanságnak ellenére, még mindíg ezt a naptárat használjuk.

A cikk folytatása holnap következik.

A konklúzió az idővel, térrel, és tömeggel kapcsolatban az, hogy amennyiben jó az idő, nagy a tömeg a téren.