Szent István személye ezer év távlatából is tiszteletetparancsoló, bár jelleméről alig tudunk valamit. A források közül csak nagyon kevés maradt fenn¹, ezért István személye csak az országra gyakorolt hatásából, és a saját műveiből ismerhető meg. Habár a megmaradt hiteles források ellentétesen vélekednek honalapító királyunk személyéről, nyugodtan kijelenthető, hogy korának egyik legjelentősebb alakja volt, valamint a magyar történelem és államszervezet alapköve.

 

 

István király életrajzának írásakor, már nagyon hamar problémába lehet ütközni, ugyanis nincs pontos forrás István születésének idejéről. Három forrás utal a születési idejére, melyek csak később feljegyzett iratok, tehát a 967, 969 és 975 adatoknak nincs komoly hitele. Egy 1100 körül keletkezett kislegenda szerint István Esztergomban született, tehát már 972 -a város alapítása²- után kellett történnie, tehát az első két évszám teljességgel hiteltelen. 975 már közelebb áll az igazsághoz, de korabeli forrásokból -István 997-ben a gyermekkort éppen maga mögött hagyva lépett trónra- későbbi dátumra lehet következtetni.

Már gyermekkorában megkeresztelték, és a Stephanus nevet kapta, de családja és a nép Vajk néven emlegette. Gyermekkorát szülei mellett a királyi udvarban töltötte, majd felserdülve az idősebb Koppány helyére, a nyitrai dukátusba³ került. Erre utal a térségben található Vajk illetve Vajka települések neve.

Géza ügyes stratégiával igyekezett Koppányt eltávolítani a trón közeléből. Mint letelepedett uralkodó, a primogenitúra elvét⁴ részesítette előnyben, ahogy az a többi nyugati, letelepedett társadalomban az már természetes volt. Ezzel ellentétben Koppány a „régi tövény”, vagyis szeniorátus⁵, alkalmazásával akarta megszerezni a trónt. Ezt az öröklési módot főleg a nomád állattenyésztő népek alkalmazták, mivel a vezetőnek mindenképpen tapasztalt, erős harcosnak kellett lennie. Géza ezért a nyitrai dukátusból a távoli, jelentősségét már régebben elvesztett „Somogyországba” helyezte át Koppányt, majd várakal, törzsi katonai falvakkal vette körbe. Minden jelentősebb kereskedelmi útvonalra ellenőrző várat építtetett⁶. Így Koppány nem jelentett fenyegetést István örökére, egészen Géza haláláig. 997-ben Géza, halála után újra fellángolta az ellentétek valamint egy érdekes háromszög volt kialakulóban István, Koppány és Géza felesége, Sarolt között. Koppány birtokolni akarta Saroltot mint aszonyt, így a levirátus elve⁷ szerint megkaparinthatta volna a hatalmat, és meg akarta öni Istvánt, és letaszítani a fejedelemségről. Koppány jelleméről csak annyit lehet tudni, amennyit a képes krónika elárul, tehát alig fél mondatot: „...Szent István király anyját vérfertőző házasságra kívánta...”⁸. A háromszög másik csúcsában Sarolt áll akiről már jóval többel lehet tudni. Híres szépasszony volt, vad, kirobbanó természettel, és mindenképpen a fiát akart a trónon látni. Vallását tekintve görög-latin keverék, de még keresztény nevet sem vett fel. A harmadik személy pedig egy 17 év körüli frissen házasodott fiú, aki fejedelemként akar uralkodni, ezért felövezteti magát hogy az országot, és anyját követelő koppány ellen induljon. A csatában a vezér Vencellin, német származású ispán volt, aki megölte Koppányt, majd a pogány vezért István felnégyeltette⁹.